2.rész-A buli

Mina szemszögéből

Mint aki jól végezte dolgát, haza is indultam, ami ez estben a bátyám lakása volt. Meg voltam elégedve magammal, és nem tudtam abbahagyni az önelégült vigyorgást. Már majdnem otthon voltam amikor megcsörrent a telefonom. Az anyám volt az.

-Mégis mit képzelsz magadról?-ordított a telefonba- 3 hete haza se tolod a képed, és még verekedsz? Azonnal takarodj haza!-ordította még hangosabban majd letette a telefont.

Olyan aranyos, ahogy ordít velem, de a kórházba bejönni már nem tudott.

Mivel nem vettem komolyan, amit mondott, még mindig a bátyám lakása felé tartottam, amihez pár perc múlva oda is értem. Felslattyogtam a lépcsőn és bementem a lakásba.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam.Nem kaptam semmi választ, csak hallottam egy reccsenést.

-Faszom!-kiáltotta el magát a szeretett bátyám is.- Mit keresel itt? Nincs iskola?-kérdezte miközben törölgette fel a parketton kikötött ragacsos folyadékot.

-Mondtam, hogy hamar haza érek ma. El intéztem a dolgomat, felesleges volt bent maradni.-mondtam majd leguggoltam és segítettem neki feltörölni.

-Milyen dolgot?-kérdezte

-Semmi különös csak bevertem az egyik ribanc képét.-mondtam majd felálltam 

-Mivan?-pattant fel- Miért? Mit csináltál vele?-kérdezősködött

-Amíg befolyásoltak, nem tudtam lenni az, aki vagyok, és amióta ebben a gimiben vagyok, terrorizált.-meséltem neki

-Hogy tud egy lány terrorizálni valakit?-kérdezte

-Sokszor csak úgy oda jött hozzám és megtépte a hajam meg ilyenek, de inkább lelkileg terrorizált.De ma szarrá verem.-mondtam majd vigyorogni kezdtem.

-Mit csináltál vele?

-Hát először  a hajánál fogva kiráncigáltam a szekrényekhez majd kapott 3 bombát.De a harmadik még nekem is fájt, meg kellet mosnom a kezemet, mert véres lett attól a szerencsétlentől.

-Az igen. De menő hugicám van- mondta majd beletúrt a hajamba.

-Háát igen...Anyuékat már értesítették..-nyöszörögtem 

-Mi?Honnan tudod?-kérdezősködött

-2x felhívott de nem vettem fel, a harmadiknál felvettem, és lenyerítette a hajamat a fejemről.-mondtam mire ő nevetésbe törött ki.

A kacagását kopogás törte meg, oda kaptuk a kezünket a szánk elé, gondolva azt, hogyha az illető nem hall hangokat, sem életjelet, elmegy.De ez nem jött be. Egyre hangosabban kopogott. Feladva a harcot, bátyám ajtót nyitott.

Hogy mégis ki állt az ajtó előtt?Természetesen az anyám és az apám. A családban inkább anyu volt dominánsabb, apu mindenbe bele egyezett, mindig dolgozott, csak aludni meg enni járt haza.

Nem szólt semmit, csak berontott a lakásba. Velem szemben állt, pár percig farkas szemet néztünk majd megszólalt.

-Mi a francot képzelsz magadról? Hogy verhetted meg azt a kedves lányt? És haza sem jössz 3 hete?

-Először is vedd le a hangerőt, nem otthon vagy. Ha már annyira informált vagy, hogy tudod, milyen kedves az a ribanc, akkor gondolom azt is tudod, hogy három héttel ezelőtt meghaltam pár percre.

Semmi választ nem kaptam, csak egy pofon csattant az arcomon.

-Hogy beszélsz te az anyáddal? Ha meghaltál volna, tudnék róla!-magyarázta mire én válaszként csak elnevettem magam, majd bementem a szobába és kihoztam az orvosi papírjaimat.

-Nesze!-dobtam oda a papírokat az anyámnak. Tudom, hogy az anyám, de végette vagyok olyan amilyen.

A papírokat a kezébe vette, majd el kezdte olvasni.

-Betörött koponya....Súlyos sérülések...-olvasta kikerekedett szemekkel.-Hazugság! Nincs semmi bajod!- mondta majd elnevette magát

-Már nincs semmi bajom. De te mától nem vagy az anyám.-mondtam majd megveregettem a vállát.

-Nem a barátnőd vagyok! Hogy mersz nekem ilyet mondani? Szépen haza jössz, ha tetszik, ha nem!-üvöltötte de még mindig nem vettem komolyan, és véletlenül megint elnevettem magam.

-Hogy merek ilyent mondani? Tudod abban a pár percben amikor ''meghaltam'' az, akit te neveltél az végleg meghalt. Már nincs a régi Mina. Felfogtad?

Nem kaptam választ. Sarkon fordult és elment.

Amikor elment a pulzusom pár percre, láttam, hogy körülöttem minden orvos bepánikolt, a fő orvos kiment. Mindent hallottam. De egy furcsa érzés kapott el. Láttam magamat, ahogy egy szemüvegben, pattanásos arccal könyveket tartok a kezemben és egy lakatot. A lakat kinyílt, és az engem ábrázoló lány elsétált, majd eltűnt, ezután a pulzusom vissza jött.

A gondolataimat a bátyám zavarta meg.

-Ma elmehetnénk bulizni, nem?-kérdezte

-Hova?-kérdeztem vissza

- Van a közelben egy diszkó féleség.-mondta

-Elmehetünk, ha gondolod.-ültem le az egyik fotelba

-Oké. Akkor este csípd ki magad. De ne merj szoknyát felvenni, mert még mindig a bátyád vagyok. Vili?-mutatott rám majd elmosolyodott

-Okéé. Akkor alszom egy kicsit aztán elkezdek készülődni rendben?-mondtam majd felpattantam a fotelből, oda mentem a bátyámhoz és megöleltem.

Bementem a szobámba, majd ledőltem az ágyra. Pár perc múlva el is nyomott az álom.

21:00

-Huuugiiiii!-nyit be a bátyám

-Még 5 percet!-nyöszörögtem majd a fejemre húztam a párnát

-Oké akkor itt hagylak, szia!-mondta majd kiment a szobából

-Várj!-pattantam ki az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt.

.Bemásztam a zuhany alá és letusoltam.Ez után kisminkeltem magam. A hajamat kivasaltam majd újra a szobába mentem.

Mivel azt mondta, hogy szoknyát nem vehetek fel, egy fekete lyukasztott gatya mellet döntöttem, egy fehér rövidújúnál, és egy sima motoros dzsekinél. Mivel a frissen vasalt hajam nem annyira illet ehhez a stílushoz, az aljába dobtam pár hullámot. 

-Indulhatunk!-mondtam majd megpillantottam a bátyámat, s mint kiderült, egybe öltöztünk.

-Jól nézel ki.-mondta

-Te is.-nevettem ki majd elindultunk. 

Már pár perce sétáltunk amikor megpillantottuk a szórakozó helyet.

-Figyelj rám!-mondta komolyan

-Figyelek SeungHo!-mondtam a bátyámnak

-Ha bemegyünk, mindig maradj mellettem, oké? Akit a legjobb szándékúnak nézel, lehet, hogy az ellenkezője.-magyarázta 

-Oké, melletted maradok, ne félj!-karoltam a kezébe.

-És ha valaki meghív egy italra, mindig figyeld, nem e raknak bele valamit!-magyarázta

-Jólvan, de menjünk már be.-mondtam majd az ajtó felé húztam és bementünk. Emberek tömege volt előttünk, olyanok voltam mint a hangyák. A villogó fények először zavarták a szemem, de megszoktam. Mindenki táncolt körülöttem. Oda mentünk a pulthoz kérni italt.

- Négy fröccsöt.-kérte

-Rögtön négyet?-kérdeztem

- Az semmi.- ült le az egyik bárszékre. 

A pincér oda adta a kért rendelést majd lehúztuk.

-Ahh! Marja a torkom!-mondtam amire válaszképp csak egy nevetést kaptam.

Miután a másodikat is lehúztuk SeungHo elkezdett a tánc parkett felé húzni.

-Nem tudok táncolni.-ordítottam a fülébe, mivel nem hallott a zenétől.

-Nembaj.-ordított vissza és táncra kényszerített

Pár perce eltelt, és nagyon bele éltem magam. Meg akartam fordulni, de neki mentem egy nagyon magas, agyon tetovállt srácnak. Hosszú fekete haja fel volt zselézve, sötébarna szemei az én szemembe néztek. Az elején elég idegesen tekintett rám, majd megtört és elmosolyodott. Csak bámultam a szemeibe, közelebb jött, a testünk már össze ért, majd megszóltalt.

-Szia!-mondta a fülembe

-Szia!-köszöntem én is

-Meghívhatlak egy italra?-kérdezte

-Persze!-válaszoltam kérdésére majd oda mentünk a pulthoz.

-Hogy hívnak?-kérdezte tőlem

-Mina.-válaszoltam

-Szép név. Gondolom, csak becenév.-mondta

-Igen.Téged, hogy hívnak?-kérdeztem én is

-Kijukush, de inkább Kiji. Ez is bevenév.-mondta majd elmosolyodott.- Nagyon bejön a stílusod.

-Nekem is.- mondtam majd végig néztem magamon mire ő közeledni kezdett hozzám, már az orrunk össze ért amikor rájöttem, hogy nem is ismerem.

-N..Nem is ismerjük egymást.- hajoltam el tőle

-Meg akarsz ismerni?-kérdezte majd újra közelebb hajolt, a kezét a csípőmre helyezve

-Meg, de nem így.-mondtam, majd lelöktem a kezét, és elindultam a kijárat felé friss levegőt szívni, de sajnos nem egyedül.

-Naa..Most mi a bajod?-kérdezte majd újra közel jött hozzám.

-Hagyj!-löktem el magamtól

-Naa cicaa..-mászott bele a légkörömbe újra, mintha semmi sem történt volna.

-Hé! Szálj le róla!-kiáltott oda egy ismerős hang. Kiji erréb állt, majd szembe nézett a fiúval, aki vele szemben állt.

-Mert ha nem?-kérdezte

-Sehun, intézd.-mondta majd a szőke hajú fiú elő kapott egy sokkolót a zsebéből majd megszólalt.

-Végre kipróbálhatom.-mondta majd hozzá érintette a fiúhoz.

Ahogy közelebb ért a fiú, már nem csak az árnyékát láttam, hanem azt is, hogy ki ő.

-Chanyeol? Mit keresel itt?-kérdeztem

-Az a kérdés, hogy te mit keresel itt.-kérdezett vissza

-A bátyámmal vagyok itt.-mondtam.- Ismeritek őt?-kérdeztem majr rá mutattam a földön fekvő fiúra.

-Ja. De neked nem kell ismerned. Kerüld el.-mondta

-Mina! Olyan jól néztél ki ma suliba.-mondta Sehun

-Szakadj le rólam, zsiráf.-mondtam.

-Ésszel beszélj, mert ha ő nincs, Kijikush lehet már a lábad között lenne és nem a földön.-mondta Chanyeol.

-Jó, bocs. Köszönöm Chanyeol, hogy már másodszorra mentesz meg. Majd egyszer meghálálom.-mondtam majd meghajoltam.

-Nekem is meghálálhatod.-mondta Sehun majd perverzen a nadrágjára nézett.

-Fuj.-válaszoltam flegmán.

Kínos csend lett, Chanyeol és Sehun már éppen indult volna el, mire Kijikush haverjai kijöttek a szórakozóhelyről, és meglátták társukat a földön.

-A picsába!-jelentette ki Sehun

-Futás Mina!-kapta el a kezem Chanyeol és futásnak eredtünk. 

Pár perc futás után a tüdőm nem bírta tovább, de befutottunk egy sikátorba, legugoltunk egy kuka mögé, majd szemetes zacskót raktunk köré.

-Ezt meg...-nem hagyta végigmondani a mondanivalómat, befogta a számat a kezével.

Pár másodperc múlva messziről hallotuk, ahogy Kiji ''bandája'' rohan az utcán, de nem tértek be a sikátorba, tovább futottak. Amikor már nem hallotuk, ahogy dobog a föld tőlük, felálltunk.

-Merre laksz?-kérdezte

-Nem messze innen.-válaszoltam de nem tudtam a szemébe nézni.

-Haza kísérlek.-mondta

-Nem kell..-mondtam még mindig a földet bámulva.

-Nem kérdeztem.-mondta majd elindultunk hazafele.

- A bátyád biztos aggódik érted.-mondta

-Írtam neki sms-t, hogy leléptem.

-Értem..-megköszörülte torkát, majd újra megszólalt.- Kerüld el Kijikush-t.-kezdett bele

-Miért?-kérdeztem

-Csak kerüld el érted?-nézett rám

-Jólvan.Köszönöm még egyszer.-mondtam

-Ne köszönd.-mondta

Az a pár perc, amég ballagtunk hazafelé, kínos csendben telt.

-Akkor én bemegyek.-mondtam.

-Akkor szia.-mondta majd mielőtt megfordult volna megöleltem. Én nem tudom, hogy miért tettem, nem vagyok az az ölelgetős fajta, de így érezheti a hálámat.

Nem mondott semmit, miután elengedtem elment. Bementem a lakásba, ledobtam a ruháimat, lemostam a sminkemet és az ágyamba dőltem.

Biztos most azt hiszi, hogy valami nyomulós vagyok. Picsá..zavarta meg gondolataimat a telefonom.

Egy sms-t kaptam. Ahogy olvastam lefagytam.

- Remélem még találkozunk, Mina.

                          Üdv Kiji.

1.rész-Ébredés

  Pár perce a földön feküdtem, a vérem belecsordogált az aszfalt elöregedett réseibe. Már nem igazán voltam kapcsolatban a külvilággal, minden forgott körülöttem.
Pár másodperc múlva oda futott valaki hozzám, vöröses hajkoronája volt, a többit már nem láttam, elhomályosodott minden.
  -Maga barom! Nem lát?-kiáltotta oda a vörös hajú- Hívjanak egy mentőt!-ordította kétségbeesetten.
A sofőr kifordult az autóból, a kezében egy pálinkásüveg volt.
-Heheheee-nevetett fel- Bocsika-mondta majd elájult.
Pár másodperc elteltével jöttek a mentősök, a sziréna hangja már messziről hallatszott.
5 ember futott ki egy hordágy kíséretében.
- Belső vérzés, a koponyája betörött!-kiáltotta a főorvos a többi mentősnek-  Hozzatok lélegeztetőt és vérzéscsillapítót !-
Ráfektettek a hordágyra és beraktak a mentőautóba.
-Jöjjön ön is! Gyorsan!-kiáltott a mentős a vörös hajúnak.
Azzal beugrott az autóba, a kórházig meg sem álltunk. Ezalatt az idő alatt 2x újra kellet éleszteni.
-Tudja a nevét? Családtag? -kérdezte a vörös hajútól.
-Mina. Nem vagyok családtag, csak osztálytárs.-válaszolta
-Megtudhatnám a nevét?-kérdezte
-Chanyeol.Park Chanyeol.-válaszolt.
A mentős kivette a tárcámat a zsebemből, majd megnézte az adataim.
-Park Min Ha, 17 éves, csak a bátyja telefonszáma van felírva.-mondta majd felhívta a cetlire írott telefonszámot.
Pár perc múlva a kórházhoz értünk, rögtön a műtőbe toltak be.

~Chanyeol szemszögéből~

Csak álltam, és néztem ahogy befutnak Minával a műtőbe. Már fél órája ott álltam amikor egy nagy hangzavar törte meg a csendet.

-HOL A HUGOM?-ordított egy férfi hang.

-Kérem nyugodjon le uram!A huga a műtőben van!-próbálta lenyugtatni

-Mi történt vele?-kérdezte kétségbeesetten.

-Elütötte egy autó-kezdett bele

-Mi? -kérdezte

-A koponyája betörött, mély sebek borítják az oldalát és a combját is.

-É..Értem..-dadogta-Köszönöm!-mondta majd leült.

Már fél órája álltam az ajtó mellet, amikor kijött az orvos a műtőteremből. Mina bátyja rögtön oda futott hozzá.

-Hogy van?-kérdezte könnyes szemekkel

-Sajnálom..Nem tudtuk megmen-kezdett bele az orvos amikor egy nővér félbeszakította 

-Doktor úr! Újra van pulzusa!-kiáltott oda a nővér.

Vissza futotta a műtőbe majd 20 perc múlva újra kijöttek.

-Nehezen ment, de sikerült megmenteni!Nagyon sok vért vesztett, pihenésre van szüksége!

-Köszönöm!Nagyon szépen köszönöm!-hálálkodott a férfi.-Be mehetek hozzá?-kérdezte

-Menjen.-mondtam majd azzal elsétált 

Én is bementem a betegszobába, Mina felé álltam. Furcsa érzés kapott el, a szívem hevesen kezdett verni. Az egész előttem volt, ahogy elütötte az autó. Az én hibám, láttam, hogy rosszul volt. 

Tudtam, hogy  Seohyun keze is benne volt ebben. A kezem ökölbe szorítottam majd kiviharzottam a szobából.

~Mina tudatalattija~

Lehet, hogy itt az ideje, hogy önmagam legyek...Soha nem lehettem az, aki akartam, ezért vagyok most ilyen helyzetben..

Mivel belém volt nevelve az, hogy csak tanuljak, nem lehettem önmagam.Ma viszont be telt a pohár.

A szüleim ki fognak tagadni, mint a bátyámat, de nem érdekel.

Felépülök és vissza megyek az iskolába, hogy elintézzem Seohyunt és a csicskáit.

De először be kellene vásárolnom, mert ezek a ruhák undorítóak. 

Most, hogy végre én irányítom magam, nem más.

Mától minden megváltozik, nem leszek antiszociális liba, ahogy azt Seohyun mondta.

Mától mindenki az én talpamat fogja nyalni, nem kegyelmezek senkinek.

Mától nem létezik a régi Mina.

***

~Mina szemszögéből~

Amint fel ébredtem, hirtelen mindenem fájni kezdett. Óvatosan kinyitottam a szemem, megláttam magam mellet a bátyámat, Junhot.

Csak mosolygott rám nem szólalt meg.

-Junho!-suttogtam
-Csak pihenj.-mondta majd megsimogatta a fejem.
Nagyon örültem amikor megláttam, pár hónapja megszakadt a kapcsolatunk a szüleink végett, nem engedtek a közelébe.
-Mit keresel itt?-kérdeztem halkan.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? A húgom vagy! -mondta
-Anyuék? -kérdeztem
-Nem tudják. Miért?-kérdezi
-Csak kérdem. Nem nagyon érdekel, hogy mi van velük.-mondtam neki
-Olyan más vagy..Megtisztult az agyad mert elütött egy autó?-kezdett nevetésbe
-Mondhassuk úgy is..-mondtam majd elmosolyodtam.
-Jut eszembe..Volt itt egy vörös hajú fiú, ő hívta ki a mentőket. -kezdett bele
-Mi volt a neve?-kérdeztem
-Chanyeol.-mondta
Nem szólaltam meg, hirtelen eszembe jutott Seohyun. A kezemet ökölbe szorítottam.
-Valami gond van?-kérdezte meg Junho majd a kezemre nézett.
-Ha kiengednek innen el kell intéznem valakit.-mondtam majd még erősebben össze szorítottam az öklöm.-De előtte be kell vásárolnom. Eljössz velem?-kérdeztem
Mivel csak Junho tudja, hogy a képzeletemben éltem az életem, és soha nem lehettem az, aki valójában vagyok, ezért rögtön leesett neki, hogy mi van velem.
-Persze!-mondta, majd megfogta a kezem.

Pár napig még bent kellet maradnom a kórházba, de Junho végig velem volt. Amikor kiengedtek nem haza mentem, hanem hozzá.
1 hétig nála voltam, azalatt az 1 hét alatt újra olyanok voltunk mint az igazi testvérek.

Holnap már mehetek iskolába, de csak Seohyun végett megyek be, ha végeztem vele haza is jövök.
Elmentem lezuhanyozni, megvacsoráztunk majd elmentem aludni.

Az ébresztőóra pontosan 07:00-kor megszólalt. Felnyitottam a szemem és egy vigyor futott az arcomra.
Kimentem a fürdőszobába, helyre raktam magam, felraktam a hajam lófarokba és felvettem az új ruháim.
-El vigyelek?-kérdezte Junho
-Nem kell. Nem akarom, hogy lásd, mit fogok csinálni.-mondtam majd elindultam az iskola felé.

Amikor már majdnem ott voltam, pár diák rám kezdett mutogatni, elnevettem magam.
Pár perccel később már a bejárati ajtó előtt álltam, körülöttem mindenkin iskolai egyenruha volt míg rajtam fekete tépett gatya,bakancs,egy fehér póló és egy bőrdzseki.
7:55-kor amikor már csend volt az iskolába, de még nem csengettek be, bementem.
Végig sétáltam egy hosszú folyosón majd fel a lépcsőn.
 Az osztályom előtt Sehun és Chanyeol állt . Mind kettőjüknek kikerekedett a szeme.
Elmentem mellettük, és be mentem az osztályba.
Neki támaszkodtam az ajtónak majd megszólaltam.
-Seohyun!
Ahogy felém fordult, lefagyott.

-Lenne egy kis megbeszélni valónk nem gondolod?-mondtam majd a hajánál fogva kicibáltam az osztályból.
-Au!Engedj el! Véged van!-sikította.
Ahogy elengedtem már kapta is az első ütést.
-1.Ezt azért kapod, mert amióta ebbe az iskolába járok, terrorizáltál.-mondtam amíg ő a földre rogyott.
-Állj fel!-ordítottam rá majd felhúztam és a szekrénynek nyomtam.
-2.Mert miattad van tele az oldalam varratokkal!- mondtam, majd kapta a második ütést is.
- És 3.Hogy tudd, itt én vagyok a valaki, nem te!-ahogy ezt kimondta, kapta a legfájdalmasabbat.
Seohyun összerogyott, az orrából dőlt a vér, de én csak nevettem.
-Mától pokollá fogom tenni az életed!-mondtam majd gyengén arrébb rúgtam.
A többi lány oda futott hozzá, én oda ballagtam Chanyeolhoz.
-Köszönöm! Ha te nem vagy, lehet meghalok! Jövök neked egyel!- mondtam
- Ne köszönd.-mondta
-Te tényleg Mina vagy?-kérdezte Sehun majd közelebb jött.
-Ember, tartsd a távolságot.-mondtam majd arrébb löktem és kisétáltam az iskolából.

~Chanyeol szemszögéből~

-Mina mindig ilyen?-kérdeztem meg Sehuntól 

-Dehogy is, soha nem láttam ilyennek. Régen járt pszichológushoz, de nem tudja senki, hogy miért.-mondta 

-Múltkor én hívtam ki a mentőket, amikor elütötte az autó.-mondtam

-Mi? Elütötte egy autó?-kérdezte-De ennek mi köze volt   Seohyunnak ?-kérdezte 

-Aznap megverték őt a csicskái. Nagyon csúnyán. Amikor indultam neki segíteni, akkor lépett rá a zebrára és puff.-meséltem neki

-Úr isten..Szegény csaj!-mondta- De a mostani Mina...Hmm..-mondta 

-El se  kezd! Még ilyenkor is arra tudsz gondolni?-kérdeztem majd elnevettem magam

-Most miért? Neked nem jön be?-kérdezte nevetve

Nem válaszoltam csak bementem az osztályba.  Még magam sem tudom, hogy mit érzek, de amióta láttam őt ott feküdni eszméletlenül, csak rá tudok gondolni, senki másra.

  

  

Prológus

A szobámban csönd uralkodott, a redőnyök le voltak eresztve. Nyugalomban feküdtem az ágyamban és piszkáltam a hajam, játszadoztam a képzeletemmel . Ahogy kezdett világosodni kint, a kis réseken bevilágítottak a nap első sugarai ami megvilágította a szobát. Egészen addig nem volt semmilyen külvilággal kapcsolatos gondolatom, amíg rá nem néztem az órámra.
7:59
-Basszus!- kiáltottam fel hangosan, de ez is ritka pillanat volt. Nem nagyon szoktam beszélni.
Mivel tudtam, hogy így is-úgy is elkésem, nem nagyon erőltettem meg magam a készülődés terén.
Ki sétáltam a fürdőszobába, megmostam az az arcom, utána a fogam, majd vissza sétáltam a szobámba.
A szekrény felé vettem az irányt, majd kinyitottam, de semmi olyan nem volt benne, ami nekem tetszene. De legalább a képzeletemben úgy öltözöm, ahogy szeretnék. A napom jelentős százalékát az álom világomban töltöm, szerintem ezért nincsenek barátaim, de nekem ez így megfelel.
Kivettem a frissen mosott iskolai egyenruhámat a szekrényből, majd felvettem.
Megcsináltam a hajamat, felkaptam a táskámat és el indultam szépen lassan az iskola felé.

Lassan sétáltam, nem igazán figyeltem magam elé, most is az álom világomban játszadoztam.
Pár perc múlva már az iskola bejárati ajtajánál álltam.
Most egy picit elkezdtem csipkedni magam, mert már a második órára is becsengettek.Végig rohantam a folyosón, majd amikor oda értem az osztályhoz, ahogy kinyitottam az ajtót, az összes bent ülő gyerek szeme rám tapadt.
-Óhh! Megjött az antiszociális liba is!- mondta egy női hang, de nem vettem figyelembe, csak leültem a helyemre.
- Hol voltál, Mina?- mondta nevetve egy másik hang, de ez nem női volt. Sehun volt az.
Erre sem válaszoltam, csak elő vettem a könyveimet és lehajtottam a fejemet a padra, folytattam tovább az ábrándozást.
A tanár besétált a terembe, de nem maga, egy új diák társaságában jött. Egy vöröses hajú fiú volt.
Mivel kötelező volt felállni, ha bejön a tanár, ezért nagy nehezen feltápászkodtam.
-Üljetek le!- mondta majd megkapartatta torkát és tovább mondta mondanivalóját.- Ő az új osztály társatok, Chanyeol! Mától az osztály társatok!

-Csáá te segg!-kiáltott oda Sehun
-Kussolj, mert hátba verlek.- szólt vissza neki az új fiú.
-Ti ismeritek egymást?- kérdezte a tanárúr, majd össze ráncolta a homlokát.
-Igen, ismerjük egymást..sajnos- mondta Chanyeol.
- Mi az, hogy sajnos?Most már nem ülhetsz mellém!- mondta Sehun sértődötten majd rám nézett.
-Kérlek ülj le egy szabad helyre!-mondta a tanárúr.
Az új fiú elindult Sehun felé, lerakta a cuccait, már ült volna le, de Sehun kihúzta alóla a széket.
-Mondtam, hogy ide nem ülsz!- mondta lányosan vigyorral az arcán.
-Nem hiszem el, hogy ilyen gyerekes vagy!- mondta, majd felállt és egy másik üres helyet kezdett keresni a szemeivel.
Mivel én magam ültem, és rajtam kívül csak Sehun ült egymaga, csak hozzám tudott ülni.
Meglátta a szabad ülőhelyet majd megindult a padom felé.
-Szabad ez a hely?-kérdezte
Nem igazán figyeltem, mit beszélnek, még mindig a padon fetrengtem.
-Haló..Szabad?-bökte meg a vállam, majd kérdezte meg még egyszer.
Felnéztem rá, majd rántottam egyet a vállamon.
-Nem nagyon beszél, ő az antiszociális az osztályban.- mondta ugyan az a lány osztály társam, aki libánának szólított pár perccel ezelőtt.
-Nem kérdeztelek.- mondta Chanyeol. Erre fel kaptam a fejemet, a lány úgy nézett rám, mint aki meg akart volna ölni, de nem szólt semmit.
Az óra eltelt, amit persze végig aludtam, a szünetben kiálltam a folyosóra és néztem ki a fejemből, amikor kijött a teremből Chanyeol és Sehun.
-Nagyon nyomul rád Seohyun!- mondta Sehun
-Tudom. De nekem nem jön be.Nagyon nem. Nem szeretem a ribiket.-mondta majd elnevette magát.
-Miért lenne ribi?-kérdezte Sehun
-Csak rá kell nézni. Emlékszel, amikor Daehyunéknál voltunk?-kérdezte
-Igen.Miért?-kérdezte érdeklődő tekintettel Sehun
-Akkor ott voltak Jungkookék is, majdnem mindenkivel össze szűrte a levet, csak veled és velem nem.De én mondtam neki, hogy álljon le..-mondta
-Ja már emlékszem.-mondta.-Milyen Minával ülni?-kérdezte. Erre még jobban elkezdem hallgatni, hogy mit beszélnek.
-Egész órát végig aludta.-mondta
Magassarkú kopogás hallatszódott az egész folyosón, mindenki felfigyelt rá.Seohyun volt és a talpnyalói. A lány felém közeledett, majd amikor már előttem volt, nekilökött a szekrényeknek. Nem csináltam semmit, nem mertem nyelni sem.
-Nagyon nem vagy nekem szimpatikus!-mondta gúnyos hangal majd bele markolt a hajamba.
-Miért? Netalántán nem tetszik, hogy nem nyalom a segged?-kérdeztem tőle.
-Ribanc!-kíáltotta el magát majd orrba vágott. Az ütés nem fájt volna, de mivel az ujjai tele voltak gyűrűkkel, ezért elindult az orrom vére.
-Hé!-kiáltott oda Sehun.
Seohyun és a többi lány riadtan hátra fordult.
-Takarodjatok innen!-kiáltott újra
Az összes lány az utasításra gyors léptekben elment, de Seohyun még oda hajolt hozzám.
-Iskola után találkozunk!-suttogta fülembe majd elment.
Ahogy sétált volna el, Chanyeol megfogta a kezét.
-Azt hiszed, így fel tudod hívni a figyelmem?- mondta vigyorogva.
Nem szólt semmit, kíhúzta a kezét a kezéből és elsétált.
-Jól vagy?-sietett oda hozzám Sehun
Nem szóltam semmit, oda kaptam az orromhoz, hogy takarjam a vérzést, majd tovább mentem, de elbotlottam Chanyeol lábában, de nem estem el, elkapott.
-Nézz a lábad elé!-mondta, majd rá nézett az arcomra.-Jól vagy?..-kérdezte ő is
Gyorsan befutottam a női mosdóba, elő kaptam egy zsebkendőt, megtöröltem az orromat, és vártam még elmúlik a vérzés. Pár perccel a csengetés után mentem be, már mindenki a helyén ült.
A két fiú tekintete rám szegeződött. Körbe néztem az osztályban majd megindultam a helyem felé, és leültem. Az orromból még mindig csordogált egy kis vér.
-Jól vagy?- kérdezte meg már másodjára Chanyeol.
-Jól vagyok, csak hagyj már békén-mondtam majd lehajtottam a fejem a padra.
A nap többi részét az osztályban töltöttem, lassan eltelt az összes óra, össze pakoltam és el indultam haza, de ebben megakadályoztak.
Seohyun ott várt pár méterre az iskola bejáratánál.
Gondoltam, elmegyek mellette. Nem jött össze.
-Hova hova Minácska?-kérdezte
Nem szóltam semmit.
-Gyertek!-mondta hangosabban, majd kijött 7 lány a bokorból pár vas rúd kíséretében.-Kapjátok el!
Esélyem sem volt elmenekülni, egy lány elakasztott és azonnal nekem estek.
Pár perc verés után Seohyun megszólalt.
-Elég lesz! -kiáltott. -Remélem most már tudod, hogy ki az úr.
Ez mondat befejeztével elment.
Az egész arcom tiszta vér volt, a lábaim és a kezeim is. Pár percig a földön feküdtem, nem volt erőm felállni. Erőt vettem magamon és megpróbáltam felállni, első próbálkozásra nem ment, de másodjára nagynehezen sikerült.
Bicegve elértem egy zebráig, de nem láttam, hogy jön e autó..
Pár másodperc múlva már a földön hevertem, még jobban fájt mindenem. Minden homályos volt, a füleim be voltak dugulva a vértől.Pár másodperc múlva már nem tudtam magamról, csak hallotam a mentők szirénáját.